Lovacska

Lovacskát varrtam Kerekítő Manónak, pontosabban Klárinak. Holnap bemutatkozik a nyilvánosság előtt a zsámbéki foglalkozáson. :o)

A kívánság az volt, hogy Kerekítő Manó színei köszönjenek vissza, rá lehessen ültetni a manót, és a hasa alá Klári be tudja dugni a kezét, mintha egy báb volna. Tulajdonképpen az is, de szépen megáll a lábain, amik mellesleg mozgathatók, így mindenféle akrobatikus mutatványra képes. Tud ülni, vágtázni stb. Milyennek találjátok?

Leányálom

A sok kék és zöld után újra teret hódít a szívemben a rózsaszín. Leginkább a halvány árnyalatát szeretem, tudjátok, azt a kisbabásat. Egy kislány pizsama felsőrészéből született meg ez az édes pöttyös sapka, a végén selyemzsinórral, hogy föl lehessen akasztani. A pocakját mintás rózsaszín mikrokorddal bevont gombok díszítik. Nem tudok mit mondani: imádom! :o)

Sárgaláz

Talán a napsütéses órák számának növekedése okozza nálam azt, hogy mostanában sárgában látom a világot. Bevallom, nagy volt a kísértés, hogy a baba sálját és a sapka bojtját is sárga anyagból varrjam, mégsem tettem. Épp ellenkezőleg, egy nagyon sötét kék plüssből készítettem bojtot, a sálja ugyanilyen árnyalatú kék csíkos plüss. Kicsit furán hat ez az éles kontraszt, és kicsit már tavasz a színe miatt, ellenben kicsit még tél is, a nagy ruha miatt. Mosolygós, mint általában. :o)

Stockholm

Régi képeimet nézegetve bukkantam rá erre a fotóra. Még akkor készült, amikor Petit vártam, és tíz napot Stockholmban töltöttünk. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam, és azóta visszavágyom ebbe a városba. Szerelem elsőre! A hangulat, az életérzés, a színek, a fények, a sirályok, a víz, a hajók meg minden élénken él az emlékezetemben, annyira megfogott. Az utcákon sétálgatva rengeteg szép és ízléses kirakattal találkoztam, többek között a képen megörökítettel is, bár a fotó nem túl jó. Csupán azért fényképeztem le, hogy megmaradjon az ihlet, ami akkor fogott el, amikor ezeket az édes kerámia manókat megláttam. Rögtön tudtam, hogy át fogom értelmezni. Valahogy úgy lesz ez, mint az absztrakt festők modelljei és képei közötti kapcsolat: nem valószínű, hogy hasonlít majd, de emlékeztetni fog néhány porcikájában.

Az álom folytatódik...

Talán már unalmas, hogy nem mutatok újat, de már csak kicsit kell várni. Arra is, hogy több új baba szülessen, arra is, hogy jobb fotók legyenek, és arra is, hogy ismét többet láthassatok egy képen. Az elmúlt napok szorgalmasan teltek, varrtam több mindent, csak nem úgy sikerült a képek felvitele, ahogyan azt szerettem volna. Ezért volt néhány újszerű képi megoldás. Az egyszerűség híve vagyok, a kollázs a nagy kedvenc.
Ma még nem rakom össze a képeket, mert sajnos, nem lettek jók, így csak egyet mutatok megint. Ez az alvó manó a pici és annak kétszerese közötti méret. Nem kizárt, hogy ezt is lekicsinyítem majd. Tehát íme:

Kalocsa

Anyukám eredeti kalocsai porcelán bonbon tartója ihlette ezt a kicsi alvó manót. Nekem nagyon tetszik. És nektek? :o)

Forgalmi dugó!

Elkészült mind a három autós kis manó. Kifejezetten kisfiúk részére varrtam, persze, ha vannak autómániás kislányok, nekik is remek ajándék lehet. :o)
(Valamiért nem tudok kollázst készíteni, így átmenetileg marad egy-egy extra fotó.)

Ajándék

Magamnak készítettem ezt a nagyon hosszú nyakbavalót, de a csuklómon is jól mutat. Viaszolt pamutzsinór és fagyöngyök. Semmi extra, de most ez a nagy kedvenc. A bokor harmonizál vele. :o)

Új

Rengeteget agyaltam, mit kezdjek az irdatlan mennyiségű textilemmel, amit a sok év során fölhalmoztam. Ma már csak plüss, wellsoft, termo, interlock, és esetenként műszőrme az, amit a babáim készítésére használok. Szóba jöttek a babatakarók, el is kezdtem szorgalmasan kiszabdosni 15x15 cm-es darabokat. Így terveztem feldolgozni az összes anyagomat, de azt hiszem, ezzel sokkal több munka lenne, mint amennyit adnának érte. Eszembe jutott, hogy készíthetnék konyhai textileket is, tányéralátéteket, asztalterítőket, edény- és poháralátéteket. De bevallom, nem akarom elaprózni a dolgokat, és tulajdonképpen olyasvalamit szeretnék, amivel nem kell robotolni, csak agy nélkül szabom-varrom-szabom-varrom. Vagyis egy méret van, és nem sok variálási lehetőség, mert az csak az időmet viszi el. Márpedig most galád módon az a célom, hogy minél gyorsabban minél használhatóbb tárgyakat varrjak a meglévő textiljeimből. Ezért esett a választásom végül is a válltáskákra. Semmi extra, csak egy szatyorszerű, vállra akasztható tartó. Amolyan "felkapom, és megyek" darab. Kislányoknak, kisfiúknak, nőknek, férfiaknak. Mindenki arra használja majd, amire szeretné.
Az első, kísérleti példány egy zsiráfos anyagból született, amit még az unokahúgomnak vettem. Kis ruha lett belőle, hordta is sokáig. Most már táska. :o) Van még belőle, úgyhogy majd más összeállításban is szerepel.
Ezekkel a kis tatyókkal nem tervezek olyan ütemben haladni, mint a babákkal, de megpróbálok igyekezni...

Mi készül?